Jelen tanulmány témája a tinédzserek rugalmas alkalmazkodási képességének (rezilienciájának) fejlesztése, osztályfőnöki órák keretében. A szakirodalom számos reziliencia elméletet ismertet, melyek közül a dolgozat empirikus részében az ökológiai megközelítés keretében dolgozunk, mely kiemeli a támogató kapcsolatok szerepét a rezilienciában. Mivel a kutatások is alátámasztják, hogy a jó osztálytársi és tanár-diák kapcsolatok elősegítik a diákok kihívásokkal való sikeres megküzdését (Frisby, Hosek & Beck, 2020), a tanulmány egy ilyen típusú munka eredményeit célozza bemutatni. A dolgozat elméleti részében a reziliencia fogalma, a beavatkozás elméleti megalapozása, a hátrányos helyzetű fiatalok romániai kontextusban valamint néhány beavatkozási módszer kerül bemutatásra.
A tanulmány empirikus részét egy hat alkalmas beavatkozási program képezi, mely egy kolozsvári kollégium, két X-es szakosztályában került megvalósításra. Ezekben az osztályokban sok bentlakásban lakó (családjától, otthoni barátoktól távol élő) illetve terhelt családi háttérrel, egyéni gondokkal küzdő diák van. A tanári kar és a diákok egyaránt igényelte az olyan típusú, extrakurrikuláris foglalkozásokat melyeken az őket érdeklő, elsősorban kapcsolatokra (párkapcsolat, társkapcsolat, szexualitás), önismerertre (szexualitás, szerek) vonatkozó témákról beszélhetnek. Az 50 perces foglalkozások az osztályfőnöki órák keretében zajlottak, két csoportvezetővel, a BBTE Magyar Szociológia és Szociális munka Intézete, az iskola és a World Vision Alapítvány kolozsvári fiókjának az együttműködése eredményeképpen.
Kulcsfogalmak: reziliencia, kapcsolati készségfejlesztés, hátrányos helyzetű fiatalok, csoportfoglalkozás