Kutatásunk a COVID-19 világjárványról szóló összeesküvés-elméletek magyarországi elterjedtségére és tartalmára, valamint az oltási attitűdökre gyakorolt hatásukra fókuszál. Mivel az oltás felvételéről való döntés egy meglehetősen összetett folyamat, elemzésünk során több olyan közvetlen- és közvetett mechanizmust is figyelembe veszünk, amelyek mind az összeesküvés-elméletekben való hitet, mind az oltási hajlandóságot befolyásolják. Elemzésünk során különös hangsúlyt fektetünk az érintettség szerepére, nevezetesen hogy a válaszadó vagy annak közeli barátja, rokona tapasztalt-e súlyos tüneteket, kórházi kezelést vagy (barátok és rokonok esetén) szélsőséges esetben halált a COVID-fertőzés miatt.
Az elemzés egy 2022 januárjában, CATI-módszerrel felvett, 1000 válaszadóból álló mintán alapul. A minta reprezentatív a magyar felnőtt lakosságra nézve. A kérdőív a társadalmi-demográfiai kérdések mellett mérte az oltási státuszt, és tesztelte a COVID-, illetve a védőoltásokkal kapcsolatos összeesküvés-elméletekkel való egyetértést is. A Magyarország-specifikus összeesküvés-elméletek mellett Douglas (2020, 2021) COVID-hoz kapcsolódó összeesküvés-elméletekre vonatkozó skálájának egyes itemeit is szerepeltettük a kérdőívben.
Strukturális egyenletek modellezésével olyan útmodelleket mutatunk be, amelyekben azt vizsgáltuk, hogy a különböző társadalmi-demográfiai jellemzők hogyan befolyásolják a COVID-, illetve az oltással kapcsolatos összeesküvés-elméletekbe vetett hitet, és hogyan változik ezek hatása az oltási státuszra a súlyos tünetekkel érintettek és a nem érintettek között. Eredményeink arra utalnak, hogy az összeesküvés-elméletekben való hit jelentős mértékben meghatározza az oltási státuszt: minél inkább hisz valaki az összeesküvés-elméletekben, annál kisebb valószínűséggel oltatja be magát. Ennek a hatásnak az erőssége azonban csökken mind azokban az esetekben, amikor a válaszadó maga is érintett, mind pedig azokban, amikor közeli barátai vagy családtagjai súlyos tüneteket vagy kórházi kezelést tapasztaltak.