A szuburbanizáció a jelenlegi városnövekedés, valamint a nagyvárosi területek átszerveződésének talán legfontosabb aspektusa. A jelenség arra vonatkozik hogy új lakóhelyek létesülnek a klasszikus értelemben vett városon kívüli területeken, ahova a megfizethetőbb, kényelmesebb, tágasabb, kevésbé zajos és szennyezett otthon keresésének reményében a városi fehérgalléros és többnyire középosztályhoz tartozó népesség kiköltözik. A szuburbanizáció folyamatában létrejövő új lakónegyedek (szuburbiák) szervesen kapcsolódnak a városhoz, hiszen az ittlakók többsége a munka, az életmód és életstílus szempontjából a városhoz kötődik: ott dolgozik, oda viszi gyereket óvodába, iskolába, oda jár szórakozni és populáris vagy magaskultúrát is ott fogyaszt - azaz munka és szabadideje jelentős részét a városban tölti.
Ezen előadás aktualitását a legfrissebb romániai népszámlálási adatok eredményei szolgáltatják, hiszen ezek tükrében mennyiségi ismérvek mentén mérhető a jelenség. Az legfrissebb adatok tükrében megfordulni látszik Románia urbanizációs mintája: az államszocializmus éveit követő rohamos növekedést stagnálás majd csökkenés követ. Jelenleg Románia lakosságának 52,2%-a él városi környezetben, ami szinte két százalékkal csökkent a 2011-ben mért adatokhoz képest. A legnagyobb méretű népességcsökkenés főként a nagyvárosokban Bukarest, Temesvár, Kolozsvár, Jászvásár, Galati mérhető, míg a legdinamikusabban növekvő települések legtöbbször ezen városok közvetlen szomszédságában lévő községek: Szászfenes (Kolozsvár), Popesti Leordeni (Bukarest), Bragadiru (Bukarest), Miroslava (Jászvásár), Giroc (Temesvár), stb.
Friss és ideiglenes adatokról beszélve, mély elemzések értelemszerűen még nem születhetnek ebben a témában, a tendenciákra azonban így is van rálátásunk. Annyi mindenképpen látszik, hogy a szuburbanizációs folyamat általánossá válik és felerősödik, amelynek társadalmunkra nézve hosszú távú következményei lesznek.