Kiss Tamás: Monoetnikus transznacionalizmus? A román közvélemény viszonya a kisebbségi jogokhoz, a magyar etnopolitikai célokhoz és a magyarállampolgárság-politikához.

Kiss Tamás: Monoetnikus transznacionalizmus? A román közvélemény viszonya a kisebbségi jogokhoz, a magyar etnopolitikai célokhoz és a magyarállampolgárság-politikához.

Az előadás azt tekinti át, hogy a román többség hogyan viszonyul a magyar kisebbséghez általában, a kisebbségi jogok különböző dimenzióihoz, illetve a magyarállampolgárság-politikához. A bemutató mennyiségi adatokra épül, és az 1994 és 2016 között ebben a témában készült közvélemény-kutatásokat tekinti át. Az eredmények tekintetében elsőként azt érdemes kiemelni, hogy miközben a vizsgált időszakban a román kisebbségpolitikai rezsim egy "pluralista" irányban mozdult el (például a nyelvhasználat vagy az oktatás tekintetében), a román közvéleményen belül a kisebbségi jogokhoz való viszony konstans és meglehetősen negatív. A másik fontos eredmény, hogy ugyanez nem mondható el a magyarállampolgárság-politikáról, amellyel kapcsolatban a románok egyre nagyobb többsége megengedő. Az előadásban a trendek bemutatása mellett a miértekre és a következményekre is megpróbálok rávilágítani.

 

A román pártok nem tették szokásukká, hogy megszólítsák a magyar szavazókat

Dobrai Zsolt Levente - transindex.ro

Kiss Tamás szociológus többek között a román közvélemény a kisebbségi jogokhoz való viszonyáról is beszélt a 9. Szociológus Napokon.

Milyen sajátosságai vannak a román nemzetállami építménynek a nemzeti kisebbségekre, ezen belül pedig a magyar közösségre nézve? Hogyan jelenik meg az egy, a többségi etnikum kultúrájára építő nemzetállami keretrendszer a többségi népesség vélekedésében a magyar közösség etnopolitikai céljainak és kisebbségi jogainak megítélésében? Többek között ezeket a kérdéseket vizsgáló szociológusi munka következtetéseit mutatta be hétfőn Kiss Tamás az immár kilencedik alkalommal megszervezett kolozsvári Szociológus Napok keretében, amelynek idei programja A rendszerváltás 30 év után, az ifjúság és a munka változó világa átfogó címet kapta.

Kiss Tamás, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa előadásában (előadásának címe Monoetnikus transznacionalizmus? A román közvélemény viszonya a kisebbségi jogokhoz, a magyar etnopolitikai célokhoz és a magyar állampolgárság-politikához volt) elmondta, hogy a román kisebbségpolitikát egy kettős sajátosság jellemzi, azaz, egyszerre érhető tetten az erősen központosított államban, vallásban és kultúrában gondolkodó intézményrendszer, a homogén egységként felfogott nemzet ideájának szimbolikus igazolására való törekvés, és a nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsított viszonylag megengedő, pluralista viszonyulásmód. Ez a viszonyulásmód abban nyilvánul meg, hogy kifejezetten támogatja az etnicitás politikai aktivizálódását, vagyis, hogy az etnikai pártokon keresztül valósuljon meg a nemzeti kisebbségek politikai részvétele. Megnyilvánul különböző törvénykezésekben és informális politikai viszonyulásformákban is. Törvénykezésekben a nyelvhasználati küszöb garantálásában, vagy az ún. „Lex RMDSZ”-ekben (2008, 2014), amelyek gyakorlatilag mentesítik a romániai magyar politikai képviseletet az 5%-os parlamenti küszöb elérése alól stb. Az informális politikai viszonyulásmódok egyikeként azt említette meg az előadó, hogy a román pártok nem tették szokásukká, hogy megszólítsák a magyar szavazókat.

Mindennek ellenére a nemzetállami keret etnikai alapon tesz különbséget többség és kisebbség között, szuverenitásának forrásaként az etnikai alapon értelmezett román népet jelöli meg (monoetnikusság) és emiatt a viszony az etnikai kisebbség és többség között alapvetően hierarchikus.

Ami a román közvéleményt illeti, 2000 és 2016 között végzett felmérések alapján elmondható, tette hozzá Kiss Tamás, hogy még mindig erősek a magyarokkal szembeni sztereotípiák. Ezek szerint a magyar közösség egyfajta „belső ellenségként” szerepel a köztudatban, vagy legalábbis sok tekintetben, főleg politikai célkitűzéseiben bizalmatlanságot gerjeszt, a már megszerzett jogai pedig privilégiumoknak számítanak a szemükben. Ennek ellenére, az válaszadók több mint fele magától értetődőnek véli, hogy minden nemzetiségnek jogában áll a saját anyanyelvén tanulni, és a saját közösségéből kiválasztani a képviselőit. Ugyanakkor a román-magyar kapcsolatokat általában olyanoknak értékelik, amelyek az együttműködés jegyében történnek.

A magyar kettős állampolgárságról is többségükben azt gondolják – a román kettős állampolgársági modell és az elmúlt évtizedekben a több millió főre duzzadó román diaszpórához való viszonyulásuk tükrében –, hogy egy jogos vállalkozás és nincs kifogásuk ellene, illetve nem szükséges a szlovákiai nemzetállami felfogás jegyében hasonlóan, azaz büntető intézkedésekkel eljárni ez ügyben. Mindezt összesítve Kiss Tamás azt a konklúziót is levonta, hogy nem állítható, hogy a román közvélemény egyre megengedőbb lenne a magyar közösség politikai törekvéseivel szemben.

A 9. Szociológus Napokat a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézete, a Max Weber Szakkollégium, a KAB Szociológia és Demográfia Szakbizottsága és a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ) közösen szervezte. A minden érdeklődő számára nyitott háromnapos konferencia programja itt tekinthető meg.

Borítókép forrása: RMDSZ Kolozs megye Facebook-oldal/archív fotó

 

Kiss Tamás: nem igaz, hogy a román többség egyre megengedőbb a kisebbséggel szemben

Vig Emese - maszol.ro

 

Hol fog tartani a romániai magyarság száz év múlva? Számban, műveltségben, iskolázottságban, életerőben vállalhatjuk-e a következő évszázadokat? Kiss Tamásnak a romániai magyarokról szóló kolozsvári előadását hallgattuk meg a hétfőn elkezdődött 9. Szociológus Napokon. Többek között megtudtuk: nem állítható fel egy olyan narratíva, hogy a román többség egyre megengedőbb a kisebbséggel szemben.

A szociológus a szuverenitás kérdéskörével indította előadását. Elmondta, hogy Románia egy olyan 19. századi szuverenitás fogalomhoz ragaszkodik, ami az állampolgárok részéről egy totális lojalitást követel meg, ami ütközik a kettős állampolgárság kérdésével. A román kisebbségpolitikát szerinte egy alapvető dualizmus jellemzi, és emiatt nehezen helyezhető el azokban a nemzetközi tipológiákban, amelyekkel a szakma dolgozik.

A román állam monoetnikus vonásai már az alkotmány első cikkelyében kiütköznek – részletezte Kiss Tamás. De vannak pluralista tulajdonságai is a rendszernek: többek között ennek köszönhető az, hogy etnikai alapon szerveződő pártok képviselhetik a kisebbségek érdekeit. Ennek vannak törvénykezési jelei és vannak informális jelei is. A törvénykezésben szavatolják ezeknek a pártoknak a parlamenti képviseletét, illetve a kis kisebbségek képviselőinek a parlamenti reprezentációját.

A monoetnikus államkép és a pluralista diverzitás között

Ami az informális pluralizmust illeti, Kiss szerint elsősorban azt érdemes kiemelni, hogy eddig a román pártok nem szólították meg a magyar szavazókat, tiszteletben tartották azt, hogy a magyar kisebbség elsősorban saját, etnikai alapon létrehozott pártjára adja a voksát. Az oktatási rendszer és a nyelvhasználat tekintetében is vannak fontos pluralista vonásai a román rendszernek, bár ezeknek a törvény által szavatolt jogoknak az érvényesítése nem mindig akadálymentes. A román kisébbségpolitika tehát ott lebeg a monoetnikus államkép és a pluralista diverzitás között – fogalmazott az előadó.

A román közvéleményben azonban a szociológus szerint nem figyelhető meg ez a kétarcúság, itt elsősorban a monoetnikus modell érvényesül. Sőt a plurális diverzitás érvényesülését a román közvélemény úgy értékeli, mint a magyar kisebbségnek nem jogosan járó, a román állam által nyújtott privilégiumokat. Kiss Tamás általános sztereotípiákat sorolt fel, amelyeknek szerinte két alappillére van: egyrészt a társadalmi hierarchiákban a magyarokat mindig a románok fölött helyezi el a közvélemény, másrészt meg úgy tekintenek az erdélyi magyarságra mint belső ellenségre.

Ebből a két alapvető prekoncepcióból vezethető le az összes többi sztereotípia, amellyel a többség az erdélyi magyar kisebbséghez viszonyul. Alig éri el az ötven százalékot azoknak a románoknak az aránya, akik az anyanyelvi oktatást helyeslik, de ennél jóval kevesebben vannak, akik egy magyar polgármestert támogatnának, és szinte nulla a támogatottsága a többségi lakosság körében bármiféle autonómia modellnek. Az sem igaz, hogy Erdélyben megengedőbb román lakosság. Semmiféleképpen sem állítható fel egy olyan narratíva, hogy a román többség egyre megengedőbb a kisebbséggel szemben – foglalta össze Kiss Tamás az eddig bemutatott felméréseket.

Mi következik?

Milyen lehetséges utak vannak az erdélyi magyarság előtt? A magyarországi politikai és közélet diaszpórájává süllyed vagy aktív részt vállal a romániai politikai élet alakításában? A kutató mindkét lehetséges utat fölvázolta. Az első és legfontosabbb mérés a magyar állampolgárságot vizsgálja. Ebből kiderült, hogy az erdélyi magyarok nagy része fontos és természetes folyamatként tekint erre a szabályozásra. Az eddigi felmérések azt mutatják, hogy az erdélyi magyarságnak már több mint fele kettős állampolgár.

Annak ellenére, hogy Románia egyik első európai ország volt, amely az ország határain kívül élő román diaszpóra tagjainak kettős állampolgárságot biztosított, az erdélyi magyarság kettős állampolgárságát egyfajta szuverenitás-sértésnek tekinti. Bár nem került sor olyan megtorló intézkedésekre, mint Szlovákiában, elképzelhető, hogy a jövőben ez a kérdés még fölmerül a román bel- és külpolitikában – vélekedett Kiss Tamás.


Nyomtatás   E-mail

Kapcsolódó előadások