Kovács Ágnes: A sportmédia változásai 1990-től napjainkig: a sajtó és a globalizáció hatásai az élsportolók és média viszonyára

Az előadásban az olimpikonok és a magyarországi sajtó alkalmazottjai közötti kapcsolatokat és interakciókat elemzem a következő kulcsfogalmak mentén: tipikus attitűdök, elégedettség és visszautasítás. Nagy általánosságban az elit sportolók és olimpikonok elsődleges célja, hogy megfelelő módon, szinten és körülmények között tudjanak edzeni, hogy a világversenyeken kiváló eredményeket érjenek el. Azonban ezzel párhuzamosan a média kiváltképpen abban érdekelt, hogy közönségük számára figyelemre méltó és olvasottságot-nézettséget produkáló történeteket közvetítsenek, amelyek az olimpikonok szempontjából kedvezőtlenek, kedvezőek, provokatívak, informatívak vagy bombasztikusak, szenzáció-hajhászok lehetnek. Jelen előadásban három lényegi kérdésre keresem a választ.

 

Ezek a következők: 1. Milyen meghatározó attitűdök jellemzik elit-sportolókat-olimpikonokat valamint a média képviselőt és milyen motivációkkal rendelkeznek a kettejük közötti sokoldalú kapcsolataikban? 2. Milyen mértékben elégedettek a sportolók a róluk szóló-gyártott média-ábrázolásokkal és reprezentációkkal? valamint 3. Miért és milyen körülmények között, milyen gyakran utasítják vissza a sztársportolók a médiával való kapcsolatot?

Kérdéseimre empirikus alapokon válaszolok. 104, a 2016-os Rió de Janeiro-i Nyári Olimpián részt vett magyar olimpikonnal illetve 28 akkreditált médiatudósítóval készített interjúk alapján emelem ki, valamint kontrasztolom a két csoport esetében az egymásról alkotott interpretációkat és reprezentációkat. Az eredmények szerint a két fél eltérő stratégiákat és célokat követ, de adataim arra is rávilágítanak, hogy az olimpikonok számára a médiával való kapcsolatok milyen lehetőségeket és eszközöket jelentenek s ezek mögött milyen személyes és professzionális indokok-motivációk húzódnak. A konfliktusos kapcsolat és beazonosítható kommunikációs gátak ellenére az interakciókból mindkét fél profitál, s bár a nexusban az elutasítás is benne van, mindez kölcsönös elégedettséget is termel. Az előadásban e kapcsolatrendszer dinamikáját a sportsajtó változása és a globalizáció kontextusába helyezem.

 

Kovács Ágnes az élsportolóknak és az újságíróknak segítene egymásra hangolódni

Kovács Ágnes olimpiai bajnok úszó, a Testnevelési Egyetem nemzetközi nagykövete A sportmédia változásai 1990-től napjainkig: a sajtó és a globalizáció hatásai az élsportolók és média viszonyára címmel mutatta be készülő doktori dolgozatát a 8. Szociológus Napokon.

Kovács Ágnes személyes történettel kezdte előadását: 1995-ben, 14 évesen lett felnőtt válogatott, a média változásait testközelből érzékelte. "Nagyon szerettem úszni, de nem szerettem az újságírókat. Nem értettem, hogy mit akarnak tőlem, senki sem készített fel arra miképpen kell velük kommunikálni" - fogalmazott. "Miután teljesítettem a távot olyasmikről faggattak, amikről nem szerettem volna beszélni" - emlékezett vissza Kovács Ágnes.

Az egykor visszahúzódó, gátlásos mellúszó most az élsportolóknak és a médiamunkatársaknak is szeretne segíteni abban, hogy hogyan tudnának egymással együttműködni.

A bulvárműfaj a '90-es évek elején tért vissz a magyar piacra és hamarosan piacvezetővé vált. Fokozatosan arra kényszerítette a komoly lapokat is, hogy nyissanak ebbe az irányba.

A doktorandusz olimpikon kérdőívvel vizsgálta a 2016-os riói olimpián résztvevő élsportolók és újságírók közötti viszonyrendszert, az egymással szembeni elvárásokat.

Arra a következtetésre jutott, hogy az élsportolók többsége nem szeret a médiában megjelenni. Ha pedig mégis igen, akkor elsősorban sportszakmai témákban vállalnak szereplést a médiában. Kovács Ágnes szerint fontos lenne, hogy az élsportolók és a médiamunkatársak próbáljanak belebújni a másik börébe, próbálják megérteni a másik fél motivációját.

Moldován Árpád Zsolt
maszol.ro


Nyomtatás   E-mail