Székely Levente: Szürke hattyúk – avagy mit várhatunk napjaink ifjúságától?

A jövőt fürkészve és ifjúságról elmélkedve, a köznapi gondolkodásunkat leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy milyen világ vár ránk. És akár a jövőbe látás eredményeként megfogalmazódó utópiák és disztópiák, úgy az ifjúság megismerése során is sokszor gondolkodunk végletekben. Az valahol természetes is, hogy mediatizált világunkban a hétköznapi megismerésünket a média sztereotip és szenzációhajhász tartalmai befolyásolják, azonban a tudományos megismerés is hajlamos szélsőségekben gondolkodni, például a fiatalokról. Prensky (2001) például digitális bennszülöttekről beszél, akik egyértelmű nyertesei az információs társadalom korszakának szemben az idősebb generációkba tartozó digitális bevándorlókkal. Zimbardo (2016) ugyanakkor erősen pesszimista képet fest korunk ifjúságáról, elsősorban a fiatal férfiakról, akiknek az identitását értékelése szerint egyenesen tönkretette a technológiai fejlődés. Az a technológiai fejlődés, amit Prensky egyértelműen az új generáció versenyelőnyeként értékel. A két kiragadott példán kívül számos más tudós, kutató is (pl. Key; Hertz; Hurst; Turkle; stb.) erőteljes megfogalmazásokkal él, nem beszélve (akár önjelölt) szakértők tucatjairól, akik sikerkönyveket írnak, blogokat vezetnek arról, hogy milyenek a mai fiatalok. És ha a tudomány művelői a megfelelő távolságtartással is mutatják be az eredményeiket, az erős érdeklődés a média szűrőjén keresztül szenzációt eredményez.

Az előadásom célja a hétköznapi megismerésünkből fakadó sztereotip, idealizált és mediatizált ifjúságértelmezéseken keresztül és azokon túllépve átfogó képet alkotni a magyar ifjúságról, amihez az empíriát a legfrissebb nagymintás ifjúságkutatás adatai adják. A Magyar ifjúságkutatás 2016 során 12 ezer 15–29 évessel folytattunk személyes kérdőíves interjút, a magyarországi 8000 fős minta mellett 4000 külhoni magyar fiatallal is készült interjú, így nyújtva egy átfogó képet a Kárpát-medencei magyar ifjúságról. Adatfelvételeket végeztünk a magyarországi kutatással összehangoltan (azonos időben és azonos kérdéskörök mentén) a legnépesebb magyar közösséggel bíró határon túli régiókban. Erdélyben (ezenbelül a Partiumban, Székelyföldön és Belső-Erdélyben) 2000, Felvidéken 1000, Vajdaságban és Kárpátalján 500-500 fővel került sor kérdőíves interjú felvételére.


Nyomtatás   E-mail