Székely Levente: Szürke hattyúk – avagy mit várhatunk napjaink ifjúságától?

Székely Levente: Szürke hattyúk – avagy mit várhatunk napjaink ifjúságától?

A jövőt fürkészve és ifjúságról elmélkedve, a köznapi gondolkodásunkat leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy milyen világ vár ránk. És akár a jövőbe látás eredményeként megfogalmazódó utópiák és disztópiák, úgy az ifjúság megismerése során is sokszor gondolkodunk végletekben. Az valahol természetes is, hogy mediatizált világunkban a hétköznapi megismerésünket a média sztereotip és szenzációhajhász tartalmai befolyásolják, azonban a tudományos megismerés is hajlamos szélsőségekben gondolkodni, például a fiatalokról. Prensky (2001) például digitális bennszülöttekről beszél, akik egyértelmű nyertesei az információs társadalom korszakának szemben az idősebb generációkba tartozó digitális bevándorlókkal. Zimbardo (2016) ugyanakkor erősen pesszimista képet fest korunk ifjúságáról, elsősorban a fiatal férfiakról, akiknek az identitását értékelése szerint egyenesen tönkretette a technológiai fejlődés. Az a technológiai fejlődés, amit Prensky egyértelműen az új generáció versenyelőnyeként értékel. A két kiragadott példán kívül számos más tudós, kutató is (pl. Key; Hertz; Hurst; Turkle; stb.) erőteljes megfogalmazásokkal él, nem beszélve (akár önjelölt) szakértők tucatjairól, akik sikerkönyveket írnak, blogokat vezetnek arról, hogy milyenek a mai fiatalok. És ha a tudomány művelői a megfelelő távolságtartással is mutatják be az eredményeiket, az erős érdeklődés a média szűrőjén keresztül szenzációt eredményez.

Az előadásom célja a hétköznapi megismerésünkből fakadó sztereotip, idealizált és mediatizált ifjúságértelmezéseken keresztül és azokon túllépve átfogó képet alkotni a magyar ifjúságról, amihez az empíriát a legfrissebb nagymintás ifjúságkutatás adatai adják. A Magyar ifjúságkutatás 2016 során 12 ezer 15–29 évessel folytattunk személyes kérdőíves interjút, a magyarországi 8000 fős minta mellett 4000 külhoni magyar fiatallal is készült interjú, így nyújtva egy átfogó képet a Kárpát-medencei magyar ifjúságról. Adatfelvételeket végeztünk a magyarországi kutatással összehangoltan (azonos időben és azonos kérdéskörök mentén) a legnépesebb magyar közösséggel bíró határon túli régiókban. Erdélyben (ezenbelül a Partiumban, Székelyföldön és Belső-Erdélyben) 2000, Felvidéken 1000, Vajdaságban és Kárpátalján 500-500 fővel került sor kérdőíves interjú felvételére.

 

Székely Levente szociológus: napjaink ifjúsága a „feketehattyúsodás” felé tart

Fleisz Katalin - maszol.ro

 

A fejünkben a hattyú prototípusa fehér, a fekete hattyú csakis mutáns, az „igazitól” való elhajlás lehet. Napjaink ifjúsága vajon a fehér vagy a fekete hattyú kategóriájába tartozik? Székely Leventének a a kolozsvári Szociológus Napokon tartott előadása erre a kérdésre próbált meg választ keresni.

Szó ami szó, az ifjúságot hattyú metaforájával tárgyalni nemcsak találó, de kulturális hatásokat ötvöz – ha más nem, Andersen rút kiskacsája biztos, mindenkinek eszébe jut. Székely Levente, a budapesti Kutatóközpont Kft. kutatási igazgatója 2000 óta foglalkozik nagy léptékű ifjúságkutatással, aminek a célcsoportjai a 15-29 évesek. Jól ismeri tehát a mai ifjúság céljait, vágyait, félelmeit, de ezzel együtt az ifjúsághoz kötődő mai sztereotípiákat is.

Mert milyen képe van a felnőtt generációnak az ifjúságról? Talán furcsának tűnik, de az ifjúságtól félni lehet, valamilyen apokaliptikus kép él a fejünkben mondván, mivel maguk is válságos helyzetbe kerültek, a világot is válságba sodorják – válaszolta a szociológus. Ez a „jön a világvége” hangulat szerinte egyébként örökölt generációs hozzáállás, a fiatalság “feladata” mindig is a lázadás a meglevő értékek megkérdőjelezése volt.

Igen ám – folytatta az előadó –, de napjainkban a „digitális birkák” sztereotípiával is gazdagodott az ifjúságról élő kép, ami alatt az értendő, hogy a mai fiatalok már nem akarnak semmit, naphosszat az okostelefont bámulják kifejezéstelen arccal. Mindent összevetve tehát, úgy tűnik, napjaink ifjúsága erősen a „feketehattyúsodás” felé tart – jegyezte meg Székely Levente.

De mivel hattyúból sosem elég, az előadó Nassim Nicholas Taleb bestselleré vált könyvét emlegette, a The Black Swan címűt – nem tévesztendő össze Darren Arronofsky szintén nagy sikerű Black Swan pszicho-trillerével –, amiből kiderül, hogy társadalmi folyamatok is feketehattyúsodhatnak. Ilyen fekete hattyú Taleb szerint a kétezres évek elején ható gazdasági válság, a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, az arab tavasz, az internet elterjedése, de ide tartozik a Harry Potter is – a Potter-rajongók most bizonyára tiltakoznak. Taleb fekete hattyúnal nevezi az olyan nagy horderejű változásokat, amelyek nem előrelátható módon, tömeghatást érve el sokkolják a társadalmat.

A fekete hattyúk váratlanok, előrejelzésük lehetetlen, csupán miután bekövetkeztek állíthatunk fel olyan logikusnak tűnő magyarázatokat, amiből utólag megjósolhatóvá válnak ezek az események. És hogy teljes legyen a zűr- vagy inkább képzavar, Ausztráliában a hattyúk rendszerint feketék, de a világ minden táján a hattyú kicsinyei szürkék – később dől el, fehérek vagy feketék lesznek-e. Tehát a fiatalok, ha már ragaszkodunk a hattyú metaforához, legfeljebb szürkék lehetnek – jegyezte meg a szakember.

Fiatalok a változás szelében (tavában?)

A megjósolhatatlanságot az információs társadalom egyik alapvető sajátosságaként érzékelhetjük, de kérdés, hogy milyen nemzedéki karaktert rajzolnak meg ezek a körülmények? A ma ifjúsága okozhat-e a társadalomban nagy horderejű változást? – hangzott el az előadás következő kérdése.

A nagymintás kérdőíves kutatás alapján a mai 15-29 évesek között megállapítható az elhúzódó felnőtté válás, a „mamahotel”, „papabank” előnyeinek hosszú ideig élvezése, a tanulási kedv csökkenése/stagnálása, de növekvő munkaerő-piaci aktivitás, javuló anyagi helyzet, digitalizált szabadidő, a szülők értékrendszerének elfogadása, konzervatív közösségi nézetek, házasságot és gyermekvállalást pártoló attitűd (annak ellenére hogy sokan vannak közöttük párkapcsolaton kívül élők), erős magyarságtudat, migrációs potenciál stagnálása, az egyházias vallásosság visszaszorulása, és az életükkel szembeni elégedettség növekvő tendenciája.

A fekete hattyú megjósolhatatlanságát szem előtt tartva, mi az, ami óvatosságra is?- tette fel a kérdést az előadó. Miben lehet fokozott kockázati potenciál? Elsősorban a mai ifjúság fokozott bizonytalanság érzésében – hogy minden és mindennek az ellenkezője is megtörténhet. Nincsenek olyan készen kapott fogódzók, megkérdőjelezhetetlen evidenciák, amelyek a nagyszüleik életében még megvoltak.

Általánosan tapasztalható körükben a bizonytalanság, sok esetben hiányzik belőlük az elkötelezettség, céltalanok, amit maguk is problémaként érzékelnek nemzedékükben, mindeközben vágynak a rendezettségre – fejtegette Székely Levente. Ezzel karöltve jár egy csendes, kiváró attitűd, amikor nem annyira a meglevő dolgok megváltoztatása dominál, sokkal inkább annak kivárása, hogy a dolgok a mi előnyünkre változzanak. Kockázati tényező a digitális szocializáció, az hogy sok esetben a jelen helyett egy virtuális térben élik életüket fiataljaink, és a digitális viselkedéskultúra egyre inkább beszivárog a „valós” térbe is (jelet hagyni, kommentelni, a napi cselekvéseinket minél több digitális felületen megjelentetni).

Egészében véve egy olyan új logika mentén gondolkoznak fiataljaink, ami a digitális kultúra nyomait viseli magán. Hogy mennyiben jó vagy rossz, fekete vagy fehér, azt az aktuális helyzet dönti el – összegzett az előadás.

 


Nyomtatás   E-mail

Kapcsolódó előadások