Hadas Miklós: A vulkán megszelídítése. Adalékok a nyugati férfibeállítódások hosszú távú átalakulásának vizsgálatához

Hadas Miklós: A vulkán megszelídítése. Adalékok a nyugati férfibeállítódások hosszú távú átalakulásának vizsgálatához

Kiindulópontom: a társadalomtudományok nem fordítanak kellő figyelmet a férfiuralom vizsgálatára. Egyes szerzők ugyan utalnak arra, hogy ez az intézmény az uralmi viszonylatok modelljeként fogható föl, szerintem azonban erősebb állítást is megfogalmazhatunk: a nyugati kultúrkörben a férfiuralom minden uralmi viszony meghatározó összetevője. Előadásom célja, hogy egységes narratívába illessze a férfiuralom és a férfibeállítódások átalakulásának hosszú távú történeti dinamikájával kapcsolatos tudásunkat. Amellett érvelek majd, hogy amennyiben a nyugati társadalmak dzsenderviszonylatainak elemzését beillesztjük a komplex társadalmi függőségek összefüggésrendszerébe, arra a következtetésre juthatunk, hogy a középkortól kezdődően alapvetően átalakulnak a mindenkori hegemón maszkulin beállítódások. Gondolatmenetemet három elméleti hagyomány (Connell hegemónmaszkulinitás-felfogása, Bourdieu Férfiuralom című könyve, valamint Elias civilizációelmélete) kritikai újraértelmezése révén kívánom fölépíteni.


: „Amikor végül eljöttem, …a szó szoros értelmében részeg voltam. Életem fordulópontjához érkeztem. Abban a pillanatban hűséget esküdtem neki; a vazallusa lettem. … Férfias arc, és egyfajta elemi erő sugárzik belőle … Max Weber személyisége démonikus. Még a hétköznapi életben is érződött benne valami kiszámíthatatlan, kirobbanó. Soha nem lehetett tudni, hogy mikor tör ki a belsejében rejlő vulkán”.

Karl Loewenstein a Max Weberrel való első találkozásáról
idézi: Roslyn Wallach Bologh: Szeretet vagy nagyság. Max Weber és a maszkulin gondolkodás – feminista vizsgálódás. in Hadas Miklós: Férfikutatások. Online szöveggyűjtemény. 232. oldal.

 

Megszelidített vulkán – így változott a férfi a történelem során

Hogy milyen a férfi, az a különböző történelmi korokban, a különböző kultúrákban más és más elvárásokkal és örökérvényűnek hitt idealizált képekkel találkozott. Ezt próbálta megfogni Hadas Miklós magyarországi szociológus A modern férfi születése című könyvében, és a vizsgált történelmi korszakot kibővítve ezt vizsgálja egy következő munkájában is. Kolozsváron a 6. Szociológus Napokon számolt be eddigi eredményeiről.

Korábbi könyvében – leegyszerűsítve – azt vizsgálta, hogyan lett a vadászó, a másikat megsemmisíteni akaró férfiból „focizó, együttműködő” férfi. Mindezt magyar arisztokraták vizsgálatával tette meg, és igyekezett eredményeit a teljes nyugati világra vonatkoztatni. Új anyagában nem magyar, hanem európai forrásokat használ fel azzal a kiindulóponttal, hogy a férfiasság kérdésköre fontosabb annál, mint amit ma tulajdonítunk neki. Nem vesszük észre, hogy az egyenlőtlenségek, de maga a társadalomtudomány is nem igazán létezik a férfisajátosságok figyelembevétele nélkül – a tudományos igazságállítások a huszadik század utolsó harmadáig többnyire „férfiak férfiaknak, férfiakról és férfiasan” szólt.

A vulkán megszelídítése. Adalékok a nyugati férfibeállítódások hosszú távú átalakulásának vizsgálatához című előadásában kihangsúlyozta, kulturális állandót feltételezni téves, a történelem során más és más mintázatok, modellek, beállítódási formák, hegemón maszkulinitások voltak a centrumban.

Három előzmény

Raewyn Connell ausztrál szociológus a maszkulinitás négy formáját különbözteti meg: hegemón, amelyet magától értetődőnek tartunk, alávetettség, amelyben a mintának nem megfelelők (pl. melegek) ellenreferenciaként jelennek meg, a cinkosság, amely értelmében a férfiak nagy része azonosulni próbál a mintával illetve a marginalizácó, amely szerint kirekedt személyek kirekednek a hegemón viszonylatrendszerből.

Pierre Bourdieu egy másik fontos alap. Férfiuralom című könyve ahistorizáló, mintegy kijelenti, hogy a férfiuralom ezer éve nem változott, és mindenhol megtalálható. A szimbolikus erőszakról beszél, és eltekint attól, hogy különbség van a szimbolikus és a valódi erőszak között – Hadas ezt a különbséget viszont kihangsúlyozza. Hadas fő ugyanakkor referenciája Norbert Elias A civilizáció folyamata című könyve, amely azt vázolja, hogyan kerekedünk fel saját ösztöneinket, hogyan válunk fegyelmezett, civilizált lénnyé.

A szunnyadó vulkán

Hadas a folyamatot nem lineáris történetként ragadja meg. Egy átalakulást ír le, amelyben a nyugati férfibeállítódások hegemón beállítódási centrumok létrejöttéhez vezetnek, miközben egymással is versengenek. Az ellenhegemón modellel fellépő maszkulinitást is tárgyalja, például hívva a papi beállítódás-mintázatokat a lovagi maszkulintiással szemben.

A férfihabitus szunnyadó vulkán, különböző decivilizációs hatások következtében tudunk vademberként viselkedni, azaz adott körülmények között előtörnek az évszázados elfojtásaink. Korábban nincs kontrollja az erőszaknak, az évszázadok során azonban a különböző társdalami kényszerek a versengést képesek előtérbe helyezni – kutatásában erre fektet hangsúlyt.

A középkor hűbéri piramisa, az egymástól függések kontrolláló kényszereket jelentenek, amelyek „vademberi” mivoltunkat visszafogják: a lovagok hatalma nem korlátlan többé, a hűbérúrral, hasonló rangú lovagokkal, azonos vagy magasabb rangú hölgyekkel szemben már nem lehet kegyetlenkedni. A 13. századtól jelennek meg különböző lovagi kódexek, amelyek megfogalmazzák az előírt kötelezettségeket.

Hadas azt vizsgálja, a lovagi kontroll hogyan alakul át és terjed ki a későbbiekben. Az elnyomott maszkulinitás például a céhes világban jelenik meg – szemben a „vademberrel” –, amelyre a szerződéses viszonyok, elmélyültség, a szabályozott munkaszervezet, a minőség pontosság és így tovább jellemzők. Mindez a polgári maszkulinitásba torkollik végül a szociológus kutatásai szerint, míg a lovagi habitusminta a 18. századtól kezdődően már érvénytelen. Az ellenhegemón mintázat a már említett papságot jelenti, itt felsorolhatók ciszterciták, dominikánusok, ferencesek stb. A klerikus habitus lényege a hit és tudás összeegyeztetése, az elmélkedés, gondolkodás, racionalitás – hosszú távon pedig a próféta, vallásalapító, tudós, forradalmár, értelmiségi előképe.

Maszkulinitások sora

A lovagi maszkulinitás után meghatározható a 17-18. században az udvaronci maszkulinitás, amellyel szemben a 19-20. században a republikánus maszkulinitás, a hadtudomány, morálfilozófia, erény, büszkeség. A 18-20. század közepén a versengő maszkulinitás azonosítható, a 19. század elejétől ez lesz a társadalmi osztály, amely a történelem süllyesztőjébe helyezi az udvaronci maszkulinitást hordozó arisztokráciát. A huszadik századé a kooperatív-versengő maszkulinitás, amelyből a fogyasztó állampolgár jön majd létre.

A vulkán kitörhet

Hadas szerint bizonyos társadalmi kontextusokban megtörni látszik a civilizációs folyamat, más normák érvényesülnek alacsonyabb rangúakkal szemben, az erőszak eltávolodik a fizikai térben, az erőszak szimbolikus formáiban jelenik meg. A „vulkánkitörések” idegenekkel szemben, átmeneti helyzetben, a nyilvánosság elől elzárva jelennek meg, rendkívüli állapotok esetén, katasztrófák, háborúk, morális pánik esetén.

A politikai elit fogékony erre, amikor a hatalmi elit meredek társadalmi pályaívet jár be, erodálódott, dekulturálódott közegből jön, rendszerszintű váltoásokat követő anómia állapotában van.

Kustán Magyari Attila
maszol.ro


Nyomtatás   E-mail