Kerekasztal beszélgetés
Kedd, 18–19:30
Moderál Péter László (BBTE). Résztvevők: Koltai Júlia (TK Recens, Bp.), Méreiné Berki Boglárka (Szegedi TE), Kmetty Zoltán (ELTE TáTK), Szabó Árpád Töhötöm (BBTE), Kiss Tamás (KKI)
Kiinduló elméleti szempontok
A társadalmi változás, mint kutatási kérdés mélyen beágyazódott a szociológiai hagyományba – a modernizáció teremtette új feltételek és szükségletek hívták életre magát a diszciplínát is. A társadalomtudományok feladata, hogy megértsék a komplex folyamatokat és jelenségeket, majd analitikus fogalmak mentén és magyarázó modellek keretében értelmezéseket adjanak a környező világról, az emberek helyzetéről és lehetőségeiről. A szociológia alakulása azonban nem ahistorikus, hanem a „társadalmak életciklusának” meghatározó csomópontjai által meghatározott (mint például modernizáció, civilizálódás, világháborúk, hidegháború, globalizáció, 9/11, pandémia, digitális fordulat). A szociológia paradigmáit ezek a fordulópontok erősen befolyásolják akárcsak a helyi sajátosságok ablakzatai, illetve mindezen tényezők dialektikus viszonyai.
A társadalomtudományos gondolkodás történetének egyik tanulsága, hogy a szociológia az új helyzetekben hamarabb reagál új teoretikus fogalmak feltalálásával, mint érvényes és megbízható módszerek és technikák kialakításával. Azt is mondhatni, hogy a metodológia (módszerek, technikák, eszközök, eljárások) valamelyest lemaradnak a gyors változások mögött.
A társadalomtudományok folyamatos válsága?
A kilencvens évek elején kirobbant vita, miszerint a szociológia válságban lenne, hiszen „nem tudta” „előre jelezni” a szocialista rendszerek és a Szovjetunió bukását – vagyis a váratlan és gyors társadalmi változást, s mindazt ami ezután következett –, kiélezte ezt a problémát. A keleti politikai rendszerek bukása után felgyorsuló posztmodernizációs filozófiai kurzus hamar fragmentálta a szociológiai diskurzust is; elillantak a nagy elméletek iránti ambíciók, és a sok kis új világok felé is irányuló figyelem átmenetileg elmosta a módszertani hiányosságokat.
A társadalomtudományok és kihívóik – az algoritmus az új szociológus és a Big Data az új szociológia?
Azonban a közelmúlt és jelen olyan ismét „előre láthatatlan” eseményei, mint a világfelforgató pandémia és európai háború felszínre hozta a társadalomtudományok helyzetére és lehetőségeire vonatkozó kritikus hangokat. Korábban az internet térhódítása már megrendítette a társadalomtudományok kvázi-monopóliumát a társadalmi jelenségek vizsgálata felett, hiszen a természettudományok, kiváltképpen a fizika a hálózati megközelítés és vizsgálat révén olyan hatékony módszerre tett szert az emberi és intézményi kapcsolatok vizsgálatára, amire a szociológiának sosem volt esélye. A fizika a szociológia tárgyát kívánja gyarmatosítani. A hálózatosodás és a közösségi hálózatok tömeges elterjedése és használata, valamint a különféle digitális platformok (például az Über, Waze, Amazon, Netflix és társai, lényegében a felügyeleti kapitalizmus kellékei) mindennapokba való beágyazódásai olyan új lehetőségeket teremtettek az emberi viselkedés megismerésére, előrejelzésére és alakítására, végső soron a társadalom megismerésére (lásd például a Cambridge Analitica botrányt), ami mellett a társadalomtudományok már nem tudnak egyszerűen elmenni.
Új kontextus, új társdadalomtudományok? Hogyan tovább módszertan?
A pandémia és az európai háború, az AI mindennapokba való berobbanása, valamint az olyan régebben alakuló változásfolyamatok, mint az automatizáció, robotizáció, a dolgok internetjének fejlődése, illetve a klímakrízis megértése és társadalmi kontrollja iránti igények határhelyzet elé állítják a társadalomtudományt. Vagy képes lesz alkalmazkodni, vagy fokozatosan marginalizálódik és a platformok szolgáltatta digitális adatgyűjtés és Big Data végleg maga alá gyűri a még mindig jószerivel analóg módszerekkel végzett primér társadalomtudományos gyakorlatot.
Úgy gondoljuk, nem csupán a kihívások nagyok, hanem a szűkebb kontextusok sem kedvezőek a gyors megújulásra. A társadalom és a politikum nagy része is tudás- és tudományellenes; a közösségi platformokat leuralják az összeesküvés-elméletek; a fragmentált nyilvánosságban marginalizálódott a hiteles és szakmai társadalomtudományos diskurzus; a politikai gyakorlat a gyorsan szerzett és látványos formában prezentált adatok gyártásában érdekelt; az akadémiai – és tudásszektor egy neoliberális gazdasági modellben működik; a tudás és az adatok jó része privatizálódott; a természettudományos és társadalomtudományos felvetések közötti határvonal elmosódik (lásd a társadalom–szervezet– művészet, mint egy egységesen prezentált hálózat); tény, hogy a nagy digitális platformok valós időben képesek látványosan prezentálni az emberi tevékenységeket.
A kerekasztalunk a társadalomtudományok, kiemelten a szociológia lehetőséget kívánja körül járni, olyan orientatív kérdések mentén, mint: (Módszertani) válságban van-e a társadalomtudomány? Mi a helye és szerepe ma a szociológiának? Mik a fő kockázatok és lehetőségek? Milyen új módszerek és eljárások szükségesek? A kvalitatív módszerek a megmentők? Milyen a big data és szociológia kapcsolata?