A munka társadalmi szervezése radikális változásokon megy át. Egyesek a munkaviszony rugalmasságáról, mások a munka eltűnéséről beszélnek, értve ezalatt a munka társadalmi szerveződésének a jóléti kapitalizmusban kialakult és normatív módon tételezett modelljének a térvesztését. Ha ezt a térséget nézzük, a folyamat leginkább a munkamigráció kontextusában ragadható meg. A szabályozatlan munkamigráció a migráns munka iránti igények növekedésével ötvözve eredményezte a kilencvenes évek során a munkaviszonyok masszív ínformalizálódását. Majd később, az EU-s integrációt követő regularizációs keretekben, olyan alkalmazási formák elterjedését, amelyek, habár formális jogi értelemben véve nem föltétlenül törvénytelenek, a munka társadalmi szervezésének egy olyan új keretét eredményezték, amelyet talán legsemlegesebben a non-standard alkalmazás terminusával írtak le. A non-standard munka formái és következményei radikális változásokat eredményezetek egyes sebezhetőbb kategóriák társadalmi helyzetében, a család és a társadalom viszonyában.
