Posztindusztriális terek címmel látható fotókiállítás május végéig a Kolozsvári Rádió Galériájában, a Donát út 16o. alatt.
Dávid Attila ahhoz a nemzedékhez tartozik, aki már csak különböző történetek alapján került kapcsolatba az egykori gyári élettel, a valamikor termelő iparral. Romániának, bizonyos ágazatokban, fejlett ipara volt. Az egykori gyárépületek ma már romhalmazok, valószerűtlen ócskavas-tákolmányok. Lépten-nyomon beléjük botlunk, esztétikailag egy nyomasztó múltat idéznek bennünk. Eltüntetni ezeket sok pénz, átépíteni szintén. Így hát még egy ideig együtt élünk velük, és emlékezünk. Már akinek vannak ezekkel kapcsolatos emlékei.
Dávid Attila fotóin sajátosan keveredik jelen és múlt. Fekete-fehér képek, romos épületekkel, ottfelejtett tárgyi emlékekkel. És egy szelet a még virágzó múltból, amikor fehér köpenyes és sötét szemüveges munkások lepték el a műhelyeket, csarnokokat, a gyárak udvarát. Ismeretlen kéz által megörökített pillanatok. Dávid Attila talált képei ezek, ottfelejtett filmtekercsekről előcsalogatott életek. A panókon egyfajta történetiség is sorjázik, ismétlődik: a képeken átsuhannak azok a mesék, amelyeket a művész nagyapja mondott el, valamikor régen. Dávid Attila csíkszeredai születésű és filozófia szakos hallgató. A fotózás számára hobbi, a kifejezésmód egyik eszköze. Képei egy olyan előadást kísértek, amelyre a Kolozsvári Rádió nagytermében került sor a Szociológus Napok keretében, és amelynek témája a dezindusztrializáció volt.
Szuszámi Zsuzsa
kolozsvariradio.ro