Gyakorlati szakemberként elsősorban a problémákkal küszködő gyermekeket és a velük foglalkozókat (kollégákat, családokat) támogattam abban, hogy biztonságos környezetet és egészséges kapcsolatokat kialakítva, segítsék a lelki egyensúly és sérült kapcsolatok helyreállítását, a valahová tartozás- és a befogadó közösség élményét. Konfliktuskezeléshez, traumafeldolgozáshoz és a közösségi jól léthez, együttműködéshez eszköztáramat a resztoratív gyakorlatok adják, melyek lehetőséget adnak az érzelmi és szociális szükségletek kielégítésére, a normakövető viselkedés kialakítására, miközben elősegítik az interperszonális kapcsolatok rendeződését az érintettek bevonásával.

A szemlélet alapelveit, technikáit és alkalmazási lehetőségeit szeretném bemutatni az előadásom során, mind a gyermek, mind a felnőtt közösségekben, praktikus útravalókat adva a mindennapi működésünkhez.

A 2020. februárjában Európában is megjelent Koronavírus járvány. Márciusban Romániában is terjedni kezdett, és hamarosan a WHO világjárvánnyá nyilvánította, mivel a világ legtöbb országában elterjedt. A különböző országokban, eléggé hasonló módon, kijárási tilalmat, közlekedési korlátozásokat vezettek be, és sok helyen felfüggesztették az oktatást. A turizmus és a vendéglátóipar nagyrészt leállt, ezért a népességet nem csupán a megbetegedés, elhalálozás veszélye fenyegeti, hanem a munkanélküliség, elszegényedés, egyes esetekben akár az éhezés, mások pedig a bezártság miatt kerülnek lelki vagy társadalmi szempontból problémás helyzetbe. Az egészségügyi rendszer több szempontból is felkészületlen volt, számos országban, egy gyorsan terjedő járvány kezelésére.

A digitális egyenlőtlenségek vizsgálata a 21. század első éveiben élte virágkorát. A kérdés relevanciája nem szűnt meg, hiszen a világ fejletlenebb országaiban még mindig kínosan lassan terjed az internet. A kérdés másfelől problémás, ugyanis mint ismeretes, a totális egyenlőség, már csak az emberek különbözősége miatt sem megvalósítható, ráadásul az egyenlősítés, az egyenlőség megvalósításának kísérlete is rendkívüli veszélyekkel jár. Mint minden másban, úgy a digitális egyenlőtlenségeknek van elviselhető és elviselhetetlen mértéke. Harmadrészt az sem lényegtelen, hogy az egyenlőség és az esélyek egyenlősége nem ugyanaz. Az sem mindegy, hogy hogyan keletkeznek az egyenlőtlenségek.

A 2021-es Országos Tudományos Diákköri Konferencia Társadalomtudományi Szekcióját a Budapesti Metropolitan Egyetemen szervezték meg idén április 14–16-án. Az online eseményen Intézetünk két volt diákja is díjban részesült, ezúton is gratulálunk nekik.

Székely Anna antropológiát végzett a BBTE-BCE közös képzésének keretében, az OTDK-n pedig II. díjban részesült Elveszett participáció – a józsefvárosi városrehabilitációs programok érintettjei között megvalósuló együttműködések elemzése c. dolgozatával (témavezető: Kocsis János Balázs).

Oltean Franciska humán erőforrás-menedzsment szakon végzett a BBTE-n, az OTDK-n különdíjat kapott Humán erőforrás-menedzsment egy automatizált jövőben c. dolgozatával (témavezető: Geambașu Réka).

Díjazott pályamunkáikat az idei Szociológus Napokon is bemutatják, csütörtökön (május 13.) 15:30-tól.

A „koronavírus-elleni küzdelem” során a nyomkövető technológiák szerepe korábban nem érzékelt módon megnőtt és legitimálódott. Azonban a felügyeleti rendszerek komoly kockázatokat is jelentenek. Az előadás a koronavírus felügyeleti kapitalizmus körülmények között működő társadalomra gyakorolt lehetséges hatásait veszi számba.

Jelentős változások történtek a közép-kelet-európai országokban az elmúlt évtizedek során. A változások egyik fontos színtere volt a munkaerőpiac. Napjaink egyik kulcskérdése ezen országokban a drasztikusan megnövekedett munkaerőhiány, amely kialakulását különböző tényezők befolyásolták, többek között a rendszerváltozás utáni elvándorlás, a kedvezőtlen demográfiai tényezők, a gazdasági válság utáni átalakulás és az Európai Unión belüli bérkülönbségek. Izgalmas kérdés, hogy mit hoz a jövő ezen a területen. Hogy tudunk gazdálkodni a legfontosabb erőforrásunkkal, az emberi erőforrásokkal?

Magyari Nándor László, Phd., a BBTE Szociológia és Szociális Munkás Karának oktatója.

Episztemológiával kapcsolatos nézeteimet az egyre gyorsabban változó társadalom és az azt követő tudományok ritmusára igyekeztem időről időre összefoglalni (Magyari N.L.: 2003 https://erdelyitarsadalom.ro/files/et01/et-bbu-01-07.pdf, Magyari N.L.: 2017 https://erdelyitarsadalom.ro/files/et30/et-bbu-30-09.pdf).

Itt és most a pandémia jelent új kihívást a filozófia, szociológia és a kulturális antropológia számára (is), előadásomban, a folyó és a várható fejleményeket – a paradigmatikus episztemológiai kihívások egy részét – igyekszem megvilágítani, saját olvasatban és értelmezésben.

A koronavírus-járvány az egyházakat is nehéz helyzetbe hozta, elvágva hívek és lelkészek személyes kapcsolattartásának lehetőségét, megnehezítve az egyházak alapvető szolgáltatásainak, az istentiszteleteknek és szentmiséknek a biztosítását. A kihívással szembesülő lelkészek innovatív megoldások széles skáláját alkalmazták, főleg az internet nyújtotta lehetőségekkel éltek. Ugyanakkor a hívek is soha nem tapasztalt kényszerhelyzetbe kerültek, akik az online közvetítésekbe való bekapcsolódás lehetőségeinek elsajátítása mellett azt is ki kellett találják, hogy hogyan teremtsenek helyet a szakralitásnak az alapvetően profán térnek számító otthonukban. Előadásomban egy online kérdőíves kutatás eredményei alapján próbálok leíró képet rajzolni a fenti helyzetre adott lelkészi és világi válaszokról.

Magyarországon akadémiai és nem akadémiai közegben a rendszerváltás óta is folyamatosan voltak olyan kutatások, amelyek különféle etnikai-nemzeti kisebbégeket érintettek. Az előadásban röviden áttekintem, az elmúlt 30 évben milyen intézményi szereplőkhöz kapcsolódtak elsősorban, illetve hogyan intézményesültek a kisebbségkutatások. Kitérek ugyanakkor arra is, hogy a mindenevő politika az elmúlt évtizedekben hogyan akarta/akarja minduntalan felzabálni e tudományos területet.

Az előadásban a mesterséges intelligencia “gyenge” és “erős” alkalmazásai társadalmi beépülésének következményeivel foglalkozunk, melyek egyként érintik az életvilág és a rendszer szféráit. Az igazi kérdés, hogy a fejlesztések elvezetnek-e az Ember 2.0 megjelenéséhez, aki a gépi és biológiai intelligencia szinergiája révén az evolúció regénye új fejezetének hősévé válhat. A radikálisan megújuló technológiai öko-környezet a jövőben egyszerre kínál esélyt földgolyón élő népesség totális ellenőrzésére de arra is ad lehetőséget, hogy az emberi nem evolúciója utolsó eseményeként megszülessen az emberiség egészéért felelős világpolgár.

A közgazdasági szakirodalom kiterjedten foglalkozik a távolkeleti gazdasági csodával, a hetvenes évketől Japán, a nyolcvanas évektől a délkelet-ázsiai “kis tigrisek” (Hong Kong, Dél-Korea, Szingapúr és Tajvan), majd a kilencvenes évektől Kína felemelkedésével. A nemzetközi közgazdaságtan és üzleti gazdaságtan jeles képviselői a kilencvenes évek második felétől arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzetek intézményeinek szerepe és a rendelkezésre álló társadalmi tőke jelentette azt a kritikus tényezőt, mely megkülönbözteti a gyorsan növekvő nemzeteket a lassabban fejlődőktől. (Dunning 2010:155).

Az üzleti szolgáltatóközpontok (Shared Services Center/SSC) az utóbbi 10-20 évben terjedtek el Kelet-Közép/Európában és hangsúlyosan Magyarországon. Ezen jelenség részeként egyre több multinacionális cég egyre több folyamatát hozta az ilyen központokba. Előadásomban egy Budapest-székhelyű SSC példáján mutatom be egy ilyen központ létrejöttét és fejlődését, különös tekintettel a munkamennyiség és folyamattípusok alakulására, bővülésére.

A társadalmi jövőképesség kutatása során azt vizsgáljuk, hogy tudja adott társadalmi entitás hosszú távon biztosítani tagjai számára a "jó élet" feltételeit "valamely rend egységében".

A béke és biztonság, a kötődés, a gondoskodás (anyagi gyarapodás és szabadság), valamint a kiegyensúlyozottság alkotják az "élni érdemes élet" normatív alapjait.

Ezek fenntartása a gyorsuló ütemű (geo)politikai, ökológiai, technológiai, szocio-ökonómiai és kulturális változások közepette előfeltételezi a helyzetértelmezési és szervezőképességi kapacitások folyamatos rendelkezésre állását és stratégiai alkalmazásának lehetőségét.

Az előadás vázolja, hogyan lehet ezeket a szempontokat holisztikusan és multidiszciplinárisan számításba venni a Társadalmi Jövőképességi Index (Social Futuring Index) megalkotása révén, különös tekintettel veszélyhelyzetekre (mint pl. világjárványok).

Cégevezetőként a munkatársak és tevékenységének értékelésekor gyakran találkozunk azzal a kihívással, hogy mit és különösen milyen skála mentén mérjünk. A munka minősége vagy mennyisége számít? A munkatárs jelen teljesítménye vagy a potenciálja? Egyáltalán van-e helye a szubjektivitásnak az értékelésben vagy akár az értkelési rendszer felállításakor? Az előadás célja nem a válaszok adása, hanem a helyes kérdések feltevése.

A nemi egyenlőtlenségeket vizsgáló szakirodalom egyik fontos megállapítása, hogy az 1990-es évek elejére az oktatásban és a munkapiacon a kelet- és nyugat-európai társadalmakban a nemi egyenlőtlenségek mintázataiban számtalan hasonlóság volt. Ez azért is figyelemre méltó, mert míg a szocialista rendszerekben a gazdasági folyamatokat elsődlegesen az állam, a nyugati társadalmakban az erőforrásokhoz való hozzáférést döntően a piac szabályozta. Közép- és kelet-európai kontextusban jelentős irodalma van annak a kérdésnek, hogy miként érintették a rendszerváltások a nők szocialista rendszerben kialakított pozícióit: ez nem volt egyenlőség abszolút értelemben, mégis számos tekintetben lezajlott egyfajta emancipáció a 20. század közepéhez képest. A kérdés, amelyet előadásomban vizsgálok, az, hogy a rendszerváltás óta elvégzett népszámlálási adatok tükrében mi mondható el a romániai nők társadalmi és gazdasági pozícióinak alakulásáról. Hogyan érintette őket a rendszerváltás, miként alakult elsősorban iskolázottsági és munkaerőpiaci helyzetük.

A 2011 elején életbe lépő tanügyi törvény jelentős oktatási reformot tett lehetővé. A magyar kisebbség szempontjából ez az eddigi legjobb tanügyi törvény. Ez tette lehetővé a román történelem és földrajz magyar nyelvű tanítását, ebben vannak garanciák iskoláink önállóságának megtartásához, a demográfiai fogyás körülményei között is, a kiemelt finanszírozáshoz, egyetemi egységek önállóságához stb. A új törvény alkalmazása során az oktatás tartalmának reformját is megcélozták, ami az jelentette, hogy minden tantárgyat, az összes osztályban idővel másképpen, korszerűbben kellene tanítani.

Az előadás során arra törekszünk, hogy az elmúlt tizenöt év ifjúságkutatásai alapján bemutassuk az erdélyi magyar fiatalok társadalmi struktúrában elfoglalt helyét.

Az utóbbi évtizedekben számos elmélet született azzal kapcsolatban, hogy a társadalmak hagyományos osztályalapú tagolódását felváltotta a fogyasztásalapú tagolódás, azaz az egyének társadalmi helyét egyre inkább a fogyasztás jelöli.

Kutatási kérdésünk a fent említett dilemmából indult ki, hogy ha le akarjuk íri az erdélyi magyar fiatalok rétegződését, akkor elégséges a hagyományos paradigma, ami a foglalkozás, a munkaerőpiaci helyzet alapján mutatja meg az egyéneknek helyét a társadalomban, vagy segítségül kell hívnunk az új struktúra-koncepciót, amely fogyasztási mintázatokkal írja le a társadalmat.

Az előadás azt tekinti át, hogy a román többség hogyan viszonyul a magyar kisebbséghez általában, a kisebbségi jogok különböző dimenzióihoz, illetve a magyarállampolgárság-politikához. A bemutató mennyiségi adatokra épül, és az 1994 és 2016 között ebben a témában készült közvélemény-kutatásokat tekinti át. Az eredmények tekintetében elsőként azt érdemes kiemelni, hogy miközben a vizsgált időszakban a román kisebbségpolitikai rezsim egy "pluralista" irányban mozdult el (például a nyelvhasználat vagy az oktatás tekintetében), a román közvéleményen belül a kisebbségi jogokhoz való viszony konstans és meglehetősen negatív. A másik fontos eredmény, hogy ugyanez nem mondható el a magyarállampolgárság-politikáról, amellyel kapcsolatban a románok egyre nagyobb többsége megengedő. Az előadásban a trendek bemutatása mellett a miértekre és a következményekre is megpróbálok rávilágítani.

Személyesen is, szakmai szempontból is, számunkra, szociális munka oktatók és gyakorló segítő szakmabeliek számára egyaránt, akik hittünk a személyes kapcsolatok gyógyító erejében, nagy megpróbáltatást jelent a koronavírus által szabályozott időszak: életmódunkon, valamint munka-módszereinken változtatnunk kell. Amikor azt hittük, hogy a szociális munkás képzés 30-ik születésnapjára sikerült végre a felnőttkori stabilitást ünnepelnünk (miután a Ceausescu korszak alatt, az 1991-es újra indulásig, a képzés és a szakma 21 évet teljesen szünetelt), akkor ismét új helyzetben, új módszereket kell kidolgoznunk és kemény kihívásokkal kell szembe nézzünk.

Az előadás során az erdélyi magyar népesség párkapcsolati magatartásával foglalkozunk, áttekintjük a párkapcsolatok alapvető jellegzetességeit, mozgatóit, illetve röviden kitérünk a kapcsolatok formája és a gyermekvállalási hajlandóság összefüggéseire.

Az erdélyi magyar fiatalok párválasztási, családalapítási mintái több ponton hasonlóságot mutatnak a környező országokban is megfigyelhető hosszabb távú trendekkel: az első tartós kapcsolat létrejötte kitolódni látszik, az ifjúságkutatások felvételei azt mutatják, hogy a fiatalabb korosztályok egyre nagyobb arányban vannak egyedül, és egyre később kötnek házasságot, ezzel együtt bizonyos társadalmi csoportok halasztják a gyermekvállalást.

De kik ők, és milyen társadalmi jellemzőkkel bírnak? Vannak-e olyan sajátosságok a párkapcsolati viselkedés és a gyermekvállalás terén, amelyek szerint az erdélyiek eltérést mutatnak a romániai vagy a szomszédos országokban tapasztalható trendekhez képest? – az előadásban ezeket a kérdéseket fogjuk körbejárni.

A munka társadalmi szervezése radikális változásokon megy át. Egyesek a munkaviszony rugalmasságáról, mások a munka eltűnéséről beszélnek, értve ezalatt a munka társadalmi szerveződésének a jóléti kapitalizmusban kialakult és normatív módon tételezett modelljének a térvesztését. Ha ezt a térséget nézzük, a folyamat leginkább a munkamigráció kontextusában ragadható meg. A szabályozatlan munkamigráció a migráns munka iránti igények növekedésével ötvözve eredményezte a kilencvenes évek során a munkaviszonyok masszív ínformalizálódását. Majd később, az EU-s integrációt követő regularizációs keretekben, olyan alkalmazási formák elterjedését, amelyek, habár formális jogi értelemben véve nem föltétlenül törvénytelenek, a munka társadalmi szervezésének egy olyan új keretét eredményezték, amelyet talán legsemlegesebben a non-standard alkalmazás terminusával írtak le. A non-standard munka formái és következményei radikális változásokat eredményezetek egyes sebezhetőbb kategóriák társadalmi helyzetében, a család és a társadalom viszonyában.

Az Erdélystatot működtető kolozsvári Közpolitikai Elemző Központ Egyesület és a SoDiSo Research közvélemény-kutató cég felmérést készített az erdélyi magyarok körében április 1-10. között. A kutatás társadalmi céllal, önkéntes alapon készült. A vizsgálat célja az volt, hogy feltárja az erdélyi magyar társadalom viszonyulását a koronavírus-járvány kérdésköréhez. Több témára fókuszáltunk: a lakosság egészségügyi érintettsége, a helyzet általános percepciója, gazdasági és szociális hatások, munkaerőpiaci következmények, illetve oktatási kérdések. A kutatás eredményei publikusak, a részletes elemzések a http://statisztikak.erdelystat.ro honlapon elérhetőek.

Az előadás keretében áttekintjük az erdélyi magyarok nemzeti identitásának szociológiai jellemzését, és annak változását az elmúlt három évtizedben, különösen az 1997–2016 közötti időszakban végzett kutatások alapján. Elsősorban az elmúlt 20 évben készült következő kutatásokra alapozunk, a Kárpát-kutatással kezdődően: a Nemzeti identitás és társadalmi kapcsolathálók Erdélyben, Mozaik 2001, Kárpát-panel 2007–2010, valamint az újabb erdélyi és Kárpát-medencei ifjúságkutatások eredményeire, 2014–2017 között.

The presentation will deal with the distal and proximal processes resulting in the conflicts stemming from the transition to market economy and liberal democracy in Hungary between 1989 and 2010. The paper discusses the repercussions of the illiberal turn in Hungarian politics after 2010. The paper argues that against all expectations the transition process has been halted by existential and epistemological insecurities unleashed by the unbearable burdens of the market economy and liberal democracy. Increased social inequality, ethnicization of deep-poverty, inability to grow were the consequences that have become worse by the inability to cope with the traumas of the past such as the Holocaust and the Trianon treaty. The future will show how effective will be the National Cooperation System established in 2010.

Globalizáció és annak különböző következményeinek a menedzselése különböző világszervezetként fellépő közegek feladatköre. Az egészségügy globális vonatkozásait a WHO kezeli. Mindenekelőtt az által, hogy egyes betegségekre vonatkozó globális adatokot strukturál, hogy ahhoz viszonyítva nemzetállami, regionális helyzetek válljanak értelmezhetővé.

Nos, egy olyan globális járvány vonatkozásában mint a mostani, ez egy kiemelkedően fontos tevékenység. Viszont sokszor elfelejtjük, hogy az adatok az elõzmények által befolyásolt látásmód termékei és nagy eséllyel objektív valószágértékként kezeljük azokat. Ugyanakkor a kételkedők, sokszor ugyancsak adatokra támaszkodva (vagy összeesküvés elméleteket idézve) megkérdőjelezik vagy az adatok helyességét, vagy az azokra alapozó következtetéseket.

A jövőt fürkészve és ifjúságról elmélkedve, a köznapi gondolkodásunkat leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy milyen világ vár ránk. És akár a jövőbe látás eredményeként megfogalmazódó utópiák és disztópiák, úgy az ifjúság megismerése során is sokszor gondolkodunk végletekben. Az valahol természetes is, hogy mediatizált világunkban a hétköznapi megismerésünket a média sztereotip és szenzációhajhász tartalmai befolyásolják, azonban a tudományos megismerés is hajlamos szélsőségekben gondolkodni, például a fiatalokról. Prensky (2001) például digitális bennszülöttekről beszél, akik egyértelmű nyertesei az információs társadalom korszakának szemben az idősebb generációkba tartozó digitális bevándorlókkal. Zimbardo (2016) ugyanakkor erősen pesszimista képet fest korunk ifjúságáról, elsősorban a fiatal férfiakról, akiknek az identitását értékelése szerint egyenesen tönkretette a technológiai fejlődés. Az a technológiai fejlődés, amit Prensky egyértelműen az új generáció versenyelőnyeként értékel. A két kiragadott példán kívül számos más tudós, kutató is (pl. Key; Hertz; Hurst; Turkle; stb.) erőteljes megfogalmazásokkal él, nem beszélve (akár önjelölt) szakértők tucatjairól, akik sikerkönyveket írnak, blogokat vezetnek arról, hogy milyenek a mai fiatalok. És ha a tudomány művelői a megfelelő távolságtartással is mutatják be az eredményeiket, az erős érdeklődés a média szűrőjén keresztül szenzációt eredményez.

A nemek közti egyenlőtlenségek egyes országokban tapasztalható szintjének összevetéséhez és országrangsorok kialakításához számtalan összetett globális index áll a rendelkezésünkre. Idetartozik pl. a Világgazdasági Fórum által kiadott Global Gender Gap Index vagy az EIGE által megalkotott Gender Equality Index. Frissített eredményeik publikálásakor, illetve jellemzően nőnap környékén megszaporodnak az olyan sajtóbeszámolók és cikkek, melyek az indexek segítségével igyekeznek bizonyítani Magyarország (ritkábban az egész kelet-közép-európai régió) „lemaradását”, „leszakadását”, „alulfejlettségét”, „tradicionalizmusát” más országokhoz képest, már ami a nemek közti egyenlőség kérdését illeti.