A romániai gyermekvédelmi rendszer az elmúlt három évtizedben mélyreható átalakuláson ment keresztül. A rendszerváltást követően elindult reformok célja az elavult, túlzsúfolt állami intézményrendszer felszámolása, valamint a gyermekek számára családiasabb, személyre szabottabb gondozási formák kialakítása volt. A 2004-es gyermekvédelmi törvény kulcsszerepet játszott e folyamat intézményi és jogi kereteinek megerősítésében. Ennek hatására 2024-re a gondozásban lévő gyermekek többsége már családi típusú ellátásban (nevelőszülőknél, rokonoknál vagy kisebb lakásotthonokban) részesül. A reformfolyamatban a civil szféra is egyre hangsúlyosabb szerepet vállalt, különösen a megelőzés, a reintegráció és a szociális szolgáltatások biztosítása terén.
A gyermekvédelmi rendszerből való kilépés időszaka a fiatal felnőttek számára kiemelten kockázatos életszakaszt jelent. A nagykorúság elérésével megszűnik az intézményi gondoskodás, és sok esetben megfelelő szociális, anyagi és pszichológiai támogatás nélkül kell önálló életet kezdeniük. A kilépő fiatalokat gyakran fenyegeti a lakhatási bizonytalanság, a munkanélküliség, az iskolai lemorzsolódás és a társadalmi elszigetelődés. Ezen kockázatok mérséklésére olyan komplex, több szereplőt (állami, helyi és civil szervezeteket) bevonó utógondozói rendszerekre van szükség, amelyek lakhatást, pénzügyi juttatásokat, pszichoszociális támogatást és munkaerőpiaci integrációs lehetőségeket biztosítanak. A sikeres társadalmi reintegráció feltétele, hogy a kilépés ne zárja le a gondoskodást, hanem annak új, támogatott szakaszaként értelmeződjön.
Romániában is az állami gondoskodásból kikerülő fiatal felnőttek társadalmi integrációját több szereplő összehangolt támogatása segíti. Az utógondozás keretében elérhető szolgáltatások célja, hogy mérsékeljék az önálló életkezdéshez kapcsolódó strukturális és pszichoszociális kockázatokat. Az állami, jóléti, civil és egyházi intézmények közösen biztosítanak lakhatási, pénzügyi, mentálhigiénés és foglalkoztatási támogatásokat, amelyek az autonóm életvezetés feltételeinek megteremtését célozzák.
A Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságok (DGASPC) koordinálják az utógondozói folyamatokat, valamint pszichoszociális kísérést és tanácsadást nyújtó központokat működtetnek, gyakran civil partnerekkel együttműködésben. Az állami támogatás pénzbeli juttatások és lakhatási programok formájában valósul meg, különösen azok számára, akik tanulmányaikat folytatják, vagy munkaerőpiaci integrációs programban vesznek részt.
A civil szektor kulcsszerepet játszik a célzott szolgáltatások biztosításában: életvezetési tanácsadás, mentorálás, készségfejlesztés, illetve szakképzés révén támogatják a fiatalok munkaerőpiaci érvényesülését. Az egyházi szervezetek (pl. Caritas, Diakónia) különösen a lakhatás, alapellátás és lelki támogatás biztosítása terén vállalnak szerepet.
Emellett a tranzitotthonok és nappali központok átmeneti megoldásként szolgálnak azok számára, akik még nem képesek az önálló életvitelre.
A fiatalok sikeres társadalmi reintegrációja érdekében elengedhetetlen a különböző szektorok közötti koordinált együttműködés, valamint az egyénre szabott, szükségletorientált támogatási rendszerek kialakítása. Az állami gondoskodásból való kilépés azonban továbbra is számos kihívással szembesíti a fiatalokat, különösen azokat, akik nem vesznek részt formális oktatásban. Az átmenet gyakran strukturálatlanul és előkészítés nélkül zajlik, ami növeli a társadalmi kirekesztettség és a kockázatok esélyét, mivel az utógondozói támogatás és a megfelelő előkészületek hiányoznak.
A támogatási szolgáltatások területi elérhetősége jelentős egyenlőtlenségeket mutat: a kínálat jellemzően urbanizált központokra koncentrálódik, míg vidéki térségekben korlátozott a hozzáférés. Emellett a kilépő fiatalok gyakran információhiánnyal küzdenek a számukra elérhető programokat, támogatásokat és jogokat illetően, ami tovább nehezíti a szolgáltatások igénybevételét és az önálló életkezdést.
A gyermekvédelmi rendszer további fejlődése elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiatalok számára még hatékonyabb támogatást nyújtson a zökkenőmentes átmenet és a tartós társadalmi reintegráció érdekében.
Kulcsszavak: gyermekvédelem, utógondozás, fiatal felnőttek, társadalmi reintegráció, állami ellátásból való kilépés, Románia, jóléti szolgáltatások, civil szervezetek, szociális szolgáltatások, szociális kockázatok
