Az antropológiaoktatás bevezető előadásain rendszerint egyfajta kiindulópontként fektetjük le azt az alaptételt – ami a tudomány holisztikus megközelítését is kitermelte –, hogy a kultúra egyes elemei összefüggnek egymással, egy teljes rendszert alkotnak. A klasszikus antropológusok felismerése, hogy nem vizsgálható úgy bármely nem-európai közösség sem, hogy csak egyetlen intézményre vagy gyakorlatra összpontosítunk, mert a terep maga teszi megkerülhetetlenné azt, hogy egyúttal figyeljünk a politikai, gazdasági vagy rokonsági rendszerekre is. Ez volt Sharon Hays számára is a fő kiindulópont 1996-ban megjelent könyvében, a The Cultural Contradictions of Motherhood címűben, az anyaság szociológiai vonatkozását vizsgálók egyik alapművében: miként magyarázható az, hogy míg az anyaság/szülőség – ameddig csak visszalátunk a történelemben – mindig összhangban volt az adott kor kulturális és társadalmi berendezkedésével, ez látszólag éppen az elmúlt évtizedekben kérdőjeleződik meg. Miért van az, hogy az elmúlt évtizedekben hegemónná vált individualizmus és versenyszellem korában az intenzív anyaság normája ennek épp az ellenkezőjét várja el az anyától: a „külvilág” kemény, kompetitív, profitorientált törekvései közepette lassan az utolsó „sziget”, amelyen az anyákat arra ösztönzik, hogy tegyék zárójelbe önnön érdekeiket, áldozzák fel igényeiket a gyermekközpontúság oltárán, és viselkedjenek minden vonatkozásban azzal ellentétesen, mint amit a homo oeconomicustól elvárunk.
Előadásomban előbb röviden ismertetem, hogy miként oldja fel Hays maga ezt az ellentmondást, és arra érvelek, hogy a mai adatok alapján Hays tétele alig lenne alátámasztható. Természetesen sokan leírták már előttünk, de Nagy Beátával, Somogyi Nikolettel és Gergely Orsolyával végzett, 5 évvel ezelőtti COVID-kutatásunk is azt támasztja alá: az intenzív anyaság nem hogy nincs ellentmondásban, hanem kiszolgálja, megerősíti, újratermeli és tompítja a neoliberális ideológia feszültségeit – úgy, hogy közben a nők fizetik meg ennek költségeit. A megfelelően alkalmazott intenzív anyaszerep gyakorlatilag nélkülözhetetlen a neoliberális gazdasági és társadalmi berendezkedés számára, ám személyes jellegénél fogva társadalmi meghatározottsága gyakorlatilag mindvégig rejtve marad.
