A zeneszociológia egyik központi témája sokáig a magas (klasszikus) zene és az alacsony (populáris) zene ellentéte, illetve a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelésében játszott szerepe volt. S míg eleinte a szociológusokfőleg a nyugati „magas zenével” foglalkoztak, az 1960-as évektőlkezdődően mindinkább a jazz,a world music,a szubkultúrák (punk, heavy metal, goth, stb),továbbá az „első” és a „harmadik” világglobális zenei összefüggései kerültek a kutatókérdeklődésének középpontjába.Az utóbbi évtizedekben fontos tanulmányok születtek a zenei ízlés és fogyasztás sajátosságairól (különösen sokat írtak a zenei mindenevőkről). Rengetegenpublikáltak a zene termelésének és terjesztésénektörténelmi átalakulásáról, vagyis arról a folyamatról, amelynek során a zenei hangok rögzítéseés terjesztése a menzurális kottaírástól a koncertéleten és a hanglemeziparon áteljutott a házilagos onlinetechnikákig. Sokan foglalkoznak a zenei munkaerőpiac hatalmi és jövedelmi viszonyaival,a zenészek szocializációjával és karriertípusaival, az alkalmazott zene (mindenekelőtt a hollywoodi filmzene) sajátosságaival vagy a zeneoktatás és az iskolarendszer összefüggéseivel is. A Gender Studies keretébenfigyelemre méltó tanulmányok születtek a zene világában érvényesülő nemi egyenlőtlenségekről, olyan kérdésekre keresve választ, hogy például mikor és miért jelentek meg a nők a zene művelésének egyes területein, vagy hogy miért van kevés női karmester és zeneszerző. És így tovább… Nos, én nem ezekkel a témákkal foglalkozom majd előadásomban, hiszen a rendelkezésemre álló időkeretek között erre nemigen volna lehetőségem. E helyett inkább azt szeretném bizonyítani néhány rövid zenei részlet közös meghallgatása révén, hogy a zene tökéletesen alkalmas arra, hogy segítségével pontosabban és mélyebben érthessünk meg általános érvényű társadalmi folyamatokat és viszonylatokat.
