Romániában a sport történelmileg politikai célokat szolgált: a két világháború közötti időszakban a nemzeti egység eszközeként, a kommunizmus idején a legitimáció és a nemzetközi diplomácia kellékeként, a posztkommunista átmenet során pedig a gazdasági és társadalmi problémákról való figyelemelterelésként működött. Ezzel párhuzamosan az etnikai kisebbségek sportklubok révén igyekeztek megőrizni identitásukat. A román sport helyzete továbbra is igen vitatott téma, a média narratívái gyakran hangsúlyozzák az érzékelt hanyatlását, illetve erősítik a 1980-as évek „aranykoráért” érzett nosztalgiát. A mindenkori kormány számára elvárás, hogy „újrateremtse” a múlt sikereit.
2022-ben fogadták el a Sportstratégiát. Ez az előadás kritikai szemmel elemzi a román sportpolitika dinamikáját és a stratégia céljait, figyelembe véve azokat a társadalmi-gazdasági és politikai kontextusokat, amelyekben a sport jelenleg működik. Az elemzés kritikai diskurzuselemzésen és statisztikai adatokon alapul. Kritikai elméleti keretrendszert alkalmazva azt állítom, hogy a stratégia figyelmen kívül hagyja a kulcsfontosságú társadalmi feltételeket, mint például a demográfiai változásokat, a sportgazdaság átalakulását és a sport területén belül kialakuló dinamikát. Az előadás kitér azokra a tágabb társadalmi és gazdasági erőkre is, amelyek alakították a sport valóságát Romániában, és amelyek ma a stratégia megvalósíthatóságát és relevanciáját kérdőjelezik meg. Módszertanilag a kutatás statisztikai elemzésen és bürokratákkal, újságírókkal és más érdekelt felekkel készített kvalitatív interjúkon alapul.