Az előadás arra fókuszál, hogy a Románia társadalmában 1989 óta lejátszódott társadalmi, politikai és gazdasági rendszerváltással járó átalakulások, válságok, majd az EU-hoz való csatlakozás és a 2008–2010 évek gazdasági világválság hatásait figyelembe véve hogyan alakultak a társadalmi egyenlőtlenségek mutatói Kelet-Közép Európa kontextusában. Továbbá, arra keressük a választ, hogy a közszolgáltatások és társadalmi-gazdasági a változások és válságok hogyan hatottak az egyenlőtlenségek alakulására Romániában, különösen az anyagi-jövedelmi viszonyok, az oktatás és a lakhatás és digitáis szolgáltatásokhoz való hozzáférés vonatkozásában. A vizsgálat empirikus elemzései az EUROSTAT és az INS és a 2021. évi népszámlálás országos és regionális indikátorain alapulnak.
Romániában a neoliberális állam kiépülését Ban (2016, 2019) írta le részleteiben, amellett érvelve, hogy a kezdeti eltérések ellenére (King-Szelényi 2005) a gazdasági komplexitás tekintetében az elmúlt évtizedben a visegrádi országokkal konvergált Románia. Ezzel párhuzamosan, a neoliberális gazdasági rendszer fokozatosan leépíti a szociális jóléti szolgáltatásokat, és ennek az intézményesülése inkább a balti országokkal mutat hasonlóságot (Ban 2016; lásd még Adăscăliței 2017; Veres 2017, 2020).
Románia területi fejlődése és a regionális egyenlőtlenségek kérdésében több tanulmány is megjelent Romániában a közelmúltban, Benedek és Moldovan (2015), valamint Benedek és mtsai (2019) multidimenzionális megközelítést alkalmazva a regionális polarizáció és az egyenlőtlen fejlődés problémáit világították meg, rámutatva a nagyvárosi agglomerációk fejlődési pólus-szerepére. Török (2019) a humán és gazdasági fejlettség regionális különbségeit elemezve hangsúlyozta a Románia megyéi közötti társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket, valamint a történelmileg kialakult centrum-periféria szerkezetek figyelemre méltó stabilitását.
Az egyenlőtlenségek alakulására való tekintettel, kritikai nézőpontból Bohle (2016) azt állítja, hogy az EU-csatlakozási folyamat során a közép- és kelet-európai országok sikeres, de periférikus integrációt valósítottak meg két globális rendszerbe: a gazdaság hatékonyságközpontú átalakításába és a pénzügyi kapitalizmus értékeinek előmozdításába, amelyek egymással is összefüggnek. Ezek a folyamatok gyors növekedést eredményeztek az EU-csatlakozás után, ugyanakkor sebezhetőségeket, fokozódó egyenlőtlenségeket is előidéztek, amelyek a gazdasági válság éveiben váltak nyilvánvalóvá, (Bohle, 2016, 385).
A jövedelmi egyenlőtlenségek alakulását illetően elmondható, hogy a közép- és kelet-európai országokban, illetve Romániában az 1990-es évek elejétől több országban is növekedtek ezek az egyenlőtlenségek. Romániában – akárcsak Bulgáriában, Lettországban és Litvániában – a GINI-együttható 2000 és 2017 között emelkedett, majd inkább stagnált (Benedek et al 2019, Veres et al 2022). A jövedelmek, az oktatási és a lakhatási mutatók területi egyenlőtlenségeit illetően jelentős különbségek is megfigyelhetők Románia megyéi és régiói között, a korábbi jelentős területi különbségek tovább nőttek.
