Az előadás Románia központi részén kialakult „hegyimeccs-nézés” (football gatherings) etnográfiai leírásáról valamint szociológiai értelemzéséről szól. A nyolcvanas években az RTV mint az egyetlen állami televízió a labdarúgó mega-eseményeket (EB, VB, nemzetközi kupák mint UEFA, vagy a Bajnokok Ligája elődje, a BEK) gazdasági és politikai okokból nem sugározta, a médiát maga a Ceaușescu család propaganda célokra kisajátította. Ennek következtében az ország belső régióiban (Székelyföldön, Kolozsváron és környékén, Dél-Erdélyben) a sport és labdarúgó mérkőzések iránt érdeklődő nagyszámú közönség megkereste és kollektív erőfeszítésekkel kialakította a meccsnézés alternatív módját. A lakhelyükhöz közeli magasabb hegyekre-dombokra vonultak ki tömegesen, hogy a szomszédos országok tévécsatornáinak közvetítéseit szerény minőségben ugyan, de a rendelkezésére álló és házilag előállított technikai eszközeivel a hatalom akaratával szembe szegülve azt „befoghassa”.

Magyarországon ugyan ma már csak kevesen tekintenek nemzeti ügyként a labdarúgásra, de része kultúrtörténetünknek, s hogy azzá válhatott, mindenekelőtt az Aranycsapatnak köszönhető. Kollektív emlékezetünk őrzi Puskás nevét, része válogatottunk legnagyobb sikere, a londoni 6-3, és legismertebb kudarcunk, az 1954-es világbajnokság döntőjében elszenvedett vereség is. A köztudatban az 1950-es évek focija futballtörténetünk alfája és ómegája, ami előtte volt, arról csak kevesen tudnak, ami azóta történt, hozzá mérjük. Pedig az Aranycsapat sikerei nem voltak előzmények nélküliek. Magyarországon – jelentős angol kolónia hiányában – a nyugatra fekvő országokhoz képest csak jelentős késéssel ismerkedtek meg a sportággal. Azonban a futball az 1897-ben rendezett első nyilvános mérkőzés után rohamos népszerűségre tett szert.