Példátlan gyilkosságsorozat traumatizálta 2008 nyarától egy éven át Magyarország lakosságát. Kutatásaink során a traumák közösségi feldolgozásához kerestünk eszközöket. Olyan módszer kidolgozására tettünk kísérletet, melyben a közösség tagjainak legszélesebb körét próbáltuk művészeti eszközök alkalmazásával bevonni a közösséget ért sebek gyógyításába. Gyermekek számára is eszközöket kerestünk a tolerancia fejlesztéséhez. Mert a tolerancia tanulható.

Kiindulópontom: a társadalomtudományok nem fordítanak kellő figyelmet a férfiuralom vizsgálatára. Egyes szerzők ugyan utalnak arra, hogy ez az intézmény az uralmi viszonylatok modelljeként fogható föl, szerintem azonban erősebb állítást is megfogalmazhatunk: a nyugati kultúrkörben a férfiuralom minden uralmi viszony meghatározó összetevője. Előadásom célja, hogy egységes narratívába illessze a férfiuralom és a férfibeállítódások átalakulásának hosszú távú történeti dinamikájával kapcsolatos tudásunkat. Amellett érvelek majd, hogy amennyiben a nyugati társadalmak dzsenderviszonylatainak elemzését beillesztjük a komplex társadalmi függőségek összefüggésrendszerébe, arra a következtetésre juthatunk, hogy a középkortól kezdődően alapvetően átalakulnak a mindenkori hegemón maszkulin beállítódások. Gondolatmenetemet három elméleti hagyomány (Connell hegemónmaszkulinitás-felfogása, Bourdieu Férfiuralom című könyve, valamint Elias civilizációelmélete) kritikai újraértelmezése révén kívánom fölépíteni.

„A malária megmentette Afrikát, a tudósok azok, akik megszállták őt”, hangzott egy malarológia konferencián, Yaoundéban. Így van vajon?

Kamerun összlakosságának 46,2%-a vidéken él. A rurális lakosság létszámát az összlakosság és a városi lakosság számának különbsége adja.

A politikai fővárosban, Yaoundéban és a gazdasági fővárosban, Doualában Kamerun összlakosságának kb. egynegyede tömörül. 100 000 és 1millió közötti lakosságszámmal 13 város rendelkezik, a városok nyomorgó külterületeinek lakói szintén az urbánus közösséghez tartoznak. Modern egészségügyi ellátás szempontjából óriási a különbség a városok és a vidék között. Az összlakosság csaknem felét kitevő vidéki közösségekben élők, és az elszigetelt, törzsi szokásaikat még őrző hegyi királyságok lakói számára alig vagy egyáltalán nem hozzáférhető az egészségügyi ellátás. Nem képes alternatívát nyújtani a közkedvelt hagyományos natív gyógyításra, és egyelőre nem tudja átvenni ez utóbbi közösségen belüli kiemelt helyét és szerepét. A következőkben ennek lehetséges okait próbálom vázolni.

Ha a futballra gondolunk, tulajdonképpen a közvetített (mediated) labdarúgás jut eszünkbe: a népesség jóval nagyobb hányada néz tévében meccseket, mint ahányan kilátogatnak a pályára. Ez nem is meglepő, hiszen míg mindenkinek van tévékészüléke, addig relatív kevés azon városok száma, ahol élvonalbeli focicsapat is működik. De rajongóként szerencséjére számos csatornán „belebotolhatunk” a mediált fociba: az elő közvetítések, a tévéhíradók adásai, a meccsek előzetesei, a sportolókkal, edzőkkel, különféle szakemberekkel készített interjúk, a következő forduló trailerei, a betelefonálós és elemző műsorok tucatjai, valamint a sztárfocisták piaci értékének alakulásairól szóló napi tudósítások, a fociklubok írott történetei, a legendás játékosok önéletrajzai, a mindenféle figyelem középpontjában álló sportolók magánélete, szerelmeik és szakításaik, a pletykák és találgatások akarva-akaratlanul „beviszik” a futballt az életvilágunkba, azt mindennapjaink szerves részévé teszik. A média révén...