A szülés, születés témája évtizedek óta közéleti viták középpontjában áll. Míg azonban a politikai diskurzusok a demográfiai problémákra, a népesség fogyására helyezik a hangsúlyt, addig a feminista mozgalmon belül az utóbbi évtizedben megjelent egy olyan diskurzus, amely a reproduktív ügyek közül a szülés és az ellátás minőségét, illetve a nőközpontú ellátást emeli ki. A szülészeti ellátásban a nőközpontú szemlélet egyfelől egy nemzetközi diskurzusba ágyazódik, amelynek központja az evidenciaalapú orvoslás és a partneri kommunikáció, amelyet a grassroots mozgalmak számonkérnek az intézményeken.

Az utóbbi években több nemzetközi kutatás fordult a demenciával élő időseket gondozó családok felé. E kutatások jelentős része a gondozó családtag stresszterhelődését és annak következményeit, a szerepkonfliktusokat, valamint a gondozó családon belüli feszültségeket vizsgálta (Zarit et al., 1985; Aneshensel et al., 1995; Kaplan, 1996; Zarit et al., 2005).

Milyen oktatási és szociális szolgáltatások elérhetők a romániai kisgyerekes családok számára és hogyan befolyásolja ezek konfigurációja a társadalmi egyenlőtlenségeket? Előadásomban az állami oktatási és szociális szolgáltatások helyi konfigurációit térképezem fel a kritikus szociálpolitika „assemblage”-fogalma segítségével (Clarke, 2008; Clarke et al., 2015), rámutatva a hátrányosabb helyzetű családokat megcélzó szolgáltatások inkoherenciájára, ellentmondásaira, kiszámíthatatlanságára.

A méltányosság szó ritkán fordul elő a vezetőink nyilatkozataiban, és még ritkábban a finanszírozási szabályokban, rendelkezésekben, és majdnem teljesen hiányzik az egészségügy területéről, különösen mikor az erőforrások elosztásáról van szó. Az elemzés célja két szolgáltatásformán (akut kórházi fekvőbeteg-ellátás és otthoni beteggondozás) keresztül számszerűsíteni, hogy mennyire csorbul a méltányosság a jelenlegi romániai finanszírozási szabályokban, és ezeknek milyen következményei vannak a lakosság egészségügyi ellátására.