A koronavírus-járvány az egyházakat is nehéz helyzetbe hozta, elvágva hívek és lelkészek személyes kapcsolattartásának lehetőségét, megnehezítve az egyházak alapvető szolgáltatásainak, az istentiszteleteknek és szentmiséknek a biztosítását. A kihívással szembesülő lelkészek innovatív megoldások széles skáláját alkalmazták, főleg az internet nyújtotta lehetőségekkel éltek. Ugyanakkor a hívek is soha nem tapasztalt kényszerhelyzetbe kerültek, akik az online közvetítésekbe való bekapcsolódás lehetőségeinek elsajátítása mellett azt is ki kellett találják, hogy hogyan teremtsenek helyet a szakralitásnak az alapvetően profán térnek számító otthonukban. Előadásomban egy online kérdőíves kutatás eredményei alapján próbálok leíró képet rajzolni a fenti helyzetre adott lelkészi és világi válaszokról.

A közgazdasági szakirodalom kiterjedten foglalkozik a távolkeleti gazdasági csodával, a hetvenes évketől Japán, a nyolcvanas évektől a délkelet-ázsiai “kis tigrisek” (Hong Kong, Dél-Korea, Szingapúr és Tajvan), majd a kilencvenes évektől Kína felemelkedésével. A nemzetközi közgazdaságtan és üzleti gazdaságtan jeles képviselői a kilencvenes évek második felétől arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzetek intézményeinek szerepe és a rendelkezésre álló társadalmi tőke jelentette azt a kritikus tényezőt, mely megkülönbözteti a gyorsan növekvő nemzeteket a lassabban fejlődőktől. (Dunning 2010:155).

Cégevezetőként a munkatársak és tevékenységének értékelésekor gyakran találkozunk azzal a kihívással, hogy mit és különösen milyen skála mentén mérjünk. A munka minősége vagy mennyisége számít? A munkatárs jelen teljesítménye vagy a potenciálja? Egyáltalán van-e helye a szubjektivitásnak az értékelésben vagy akár az értkelési rendszer felállításakor? Az előadás célja nem a válaszok adása, hanem a helyes kérdések feltevése.

Az előadás során arra törekszünk, hogy az elmúlt tizenöt év ifjúságkutatásai alapján bemutassuk az erdélyi magyar fiatalok társadalmi struktúrában elfoglalt helyét.

Az utóbbi évtizedekben számos elmélet született azzal kapcsolatban, hogy a társadalmak hagyományos osztályalapú tagolódását felváltotta a fogyasztásalapú tagolódás, azaz az egyének társadalmi helyét egyre inkább a fogyasztás jelöli.

Kutatási kérdésünk a fent említett dilemmából indult ki, hogy ha le akarjuk íri az erdélyi magyar fiatalok rétegződését, akkor elégséges a hagyományos paradigma, ami a foglalkozás, a munkaerőpiaci helyzet alapján mutatja meg az egyéneknek helyét a társadalomban, vagy segítségül kell hívnunk az új struktúra-koncepciót, amely fogyasztási mintázatokkal írja le a társadalmat.